A munkaerõ-piaci szempontból fontos kompetenciák feltérképezését, a munkáltatói elvárásokat és a hallgatók önértékelése tükrében az erõsségeket és a fejlesztendõ területeket vette górcsõ alá kompetenciakutatásában a BDF karrierirodája és az intézmény hallgatóit támogató Perintparti Alapítvány. Vizsgálódásuk meglepõ eredménnyel zárult: a nyugat-dunántúli felsõoktatási intézmények hallgatói szerint nem ugyanazok a képességek és készségek a fontosak, mint amelyeket a kutatásban részt vett cégek annak tartanak.

A kereslet és a kínálat nem mindig fedi egymást

A kutatás célja a képzés és a munkaerõ-piaci elvárások közelítése volt. A Biró Krisztina, Csányi Zsuzsanna és Vincze Szilvia által végzett felmérés hallgatói részében az elsõs és a végzõs hallgatókat egyebek közt az elhelyezkedésben preferált szakterületekrõl, illetve a leendõ munkáltatóknak a pályázóik képességeivel kapcsolatos vélt elvárásairól kérdezték. A legkedveltebb szakirányok sorrendje: a logisztika, a gyártás és termelés, az adminisztráció, a pénzügy-számvitel, a marketing és reklám, a mérnöki tevékenység, a HR, az oktatás, a kereskedelem, az értékesítés, az IT/telekommunikáció, valamint a jog és közigazgatás. A hallgatók szerint ugyanakkor a munkáltatók a diplomás pályázóik képességei közül a „döntési képességet” tartják a legfontosabbnak.

A munkáltatói elvárások között viszont ez nem szerepel a leglényegesebbek között. A többi, a leendõ munkavállalók szerint is fontosnak ítélt kompetencia közül a megbízhatóság, a szakmai ismeret és a pontosság már nagyobb összhangban áll a vállalatok elvárásaival.

Az alkalmazási kompetenciák fontossági rangsorának végén a hallgatók szerint a pozitív beállítódás, az elõvigyázatosság, a segítõkészség és a munkaintenzitás állt – ez már összecsengett a munkáltatók értékelésével. A munkaerõpiacon való érvényesüléshez fontos további kompetenciák között a nyelvismeretet, a magabiztosságot, a kapcsolatépítõ készséget, a kreativitást, a külsõ megjelenést, az elkötelezettséget, az alkalmazkodó képességet, a gyakorlati tapasztalatot és a toleranciát jelölték meg a hallgatók.

A munkaerõpiac keresleti és kínálati oldalának ítéletei csak részben fedik egymást. A tanulmány készítõinek elõzetes várakozása beigazolódott: a hallgatók által fontosnak vélt kompetenciák gyakran nem találkoznak a munkáltatók valós elvárásaival.

A hallgatók önértékelése pozitív

A hallgatók a saját tulajdonságaikat is értékelték: a tisztesség, a becsületesség, a motiváltság, a segítõkészség, a világos kifejezõkészség és a szakmai ismeret kompetenciában ítélték magukat a legjobbnak. Ebbõl az a következtetés vonható le, hogy a válaszadók igyekeznek szabálykövetõ módon, etikusan, az erkölcsi normák betartásával érvényesülni – ez teljes összhangban áll a munkaadók elvárásaival.

A leginkább fejlesztésre szoruló képességek között a stressztûrés, a munkaintenzitás, a logikus gondolkodás, a kitartás, a konfliktuskezelés és a terhelhetõség készségeiben kellene tökéletesíteni magukat a hallgatóknak. Lehetõségük volt arra is, hogy eme kompetenciák fejlesztésének konkrét módját feltüntessék – a legtöbben erre a felsõoktatás keretében látták a lehetõséget.

Az egyetem a képességeket is fejlessze!

A tanulmány készítõi javasolják, hogy az egyetemek, fõiskolák szervezzenek – a felsõoktatáshoz igazodva, a gyengébb területek erõsítésére – karriermenedzsment-szemináriumot a kutatás eredményei alapján. A felmérés során megalkotott kompetenciamodell és szótár, valamint a kérdõív jó alapot teremt a hallgatók készségeinek, képességeinek hosszú távú mérésére, összehasonlítására, illetve az ezekre épülõ fejlesztési programok kidolgozására.

Az ismétlõdõ vizsgálatok lehetõséget teremthetnek a munkáltatói és a hallgatói oldal elvárásainak, változásainak megfigyelésére, és a munkaerõ-piaci szereplõk hosszú távú együttmûködésére. Ezen túlmenõen pedig a felsõoktatási intézmények nemcsak a hallgatók ismereteinek gyarapodásához, hanem készségeik, képességeik fejlesztéséhez is hozzájárulhatnak.