Márciusban indul a banki magatartási kódex betartásának ellenõrzése a bankokban, a felügyelet eddig adott határidõt a januárban elfogadott szabálykönyv alkalmazására. A próbavásárlók minden bankot felkereshetnek, de a priuszos pénzintézetek sûrûbb látogatásokra számíthatnak. A PSZÁF-nak van mit bizonyítania, az [origo] szavazása szerint ugyanis csak egy törpe kisebbség bízik az intézményben. "Próbálkoznak majd, de a PSZÁF lecsap rájuk" - az [origo] szavazásán véleményt nyílvánító több mint 27 ezer olvasó elenyészõ része, mindössze 2 százaléka voksolt erre a válaszlehetõségre a banki kódex betarthatóságáról szóló kérdésünkre. Ennél mindössze az a válaszopció kapott kevesebbet, miszerint a pénzintézetek maguktól is minden betûjét betartják majd a hitelezési trükközéseknek gátat szabó szabálykönyvnek: ezt alig több mint 1 százalék látta reális lehetõségnek.
A szavazók döntõ többsége szerint a bankokat a kódex nem tudja kordában tartani. Sokan a kódex hiányosságaira gyanakodtak, sokan pedig a banki erõfölényt kárhoztatták, a "mindig a bankok diktálnak" válasz több mint 46 százalékot kapott, a "biztos megtalálják majd a kiskapukat" pedig csaknem 40 százalékot söpört be.
A tavaly szeptemberben elfogadott és idén januárban életbe lépett kódexnek, illetve a pénzügyi felügyelet hatékonyságának most jön az elsõ komolyabb tesztje, március 1-jétõl a PSZÁF ugyanis új fogyasztóvédelmi jogosítványainak birtokában keményen a bankok körmére nézhet.
Az ellenõréseknek nem kicsi a tétje, a felügyelet megtévesztõ kereskedelmi gyakorlat miatt ugyanis különbözõ erõsségû szankciókkal büntetheti a bankokat, így akár el is tilthatja a jogsértõ magatartástól az intézetet, illetve egy adott termék forgalmazását is szüneteltetheti, és fogyasztóvédelmi bírságot is kiszabhat. Ez utóbbi mértéke 15 ezer forinttól egészen 2 milliárd forintig terjedhet.
Azt még nem tudni, hogy a felügyeleti ellenõrzés mit is jelent konkrétan, de Farkas Ádám elnök az [origo]-nak adott interjújában, januárban azt mondta, hogy a könyvek és a kívülrõl elérhetõ információk ellenõrzésén túl próbavásárlásokkal is figyelni fogják a piacot.
Binder István, a PSZÁF szóvivõje kérdésünkre nem kívánt részleteket elárulni a próbavásárlásokról, de annyit elmondott, hogy a felügyelet meglévõ erõforrásaival látja el a feladatot, tehát nem vesz fel új embereket a pénzintézetek ellenõrzésére. A hitelszolgáltatók között nem tesz különbséget aszerint, hogy azok aláírták-e a banki magatartási kódexet, vagy csak a törvénybe átemelt feltételeket vállalták, de azok a cégek, amelyeknek már van priuszuk, vagy sok panasz érkezik velük kapcsolatban, sûrûbb látogatásokra számíthatnak.
A próbavásárlás során a felügyelet embere természetesen nem fedi fel majd a kilétét, hanem átlagos ügyféljelöltként jelenik meg a kiválasztott pénzintézet egyik fiókjában. Itt a banki kódex és az arra alapozott törvény rendelkezéseit vizsgálja, például, hogy teljesül-e a "korrekt, kockázatokat ismertetõ, teljes körû tájékoztatás" vagy hogy a bank figyelembe veszi-e az ügyfél teherviselõ képességét. Emellett azt is megvizsgálhatják, hogy van-e lehetõség külföldi devizában törleszteni a megfelelõ típusú hitelnél, vagy éppen kerülik-e az érthetetlen írásos magyarázatot.
A PSZÁF nem kívánta elárulni, hogy eljutnak-e a próbavásárlások folyamán a szerzõdéskötésig, de nehéz elképzelni, hogy az állami hivatal alkalmazottja ténylegesen hitelt venne fel a bankfiókban. A szerzõdéskötések értékelésére ebbõl adódóan a megelõzõ vizsgálat aligha lesz alkalmas, azokat inkább a panaszbejelentések segítségével ellenõrizheti majd a felügyelet.
"A próbavásárlásos módszer egyértelmû elõnye, hogy gyakorlatias, és nem csak szabályok alkalmazását, de azok alkalmazhatóságát is fel lehet vele mérni" - mondta lapunknak Dietz Gusztávné, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE) elnöke, aki szerint így tehát nem csak azt lehet megnézni, hogy a bankok betartják-e a kódexet, hanem azt is, hogy magának a kódexnek van-e gyenge pontja.
Hátránya viszont a módszernek a tudatosság, tehát az, hogy a valóság spontán történései helyett egy elõre megtervezett folyamaton mérik le a bankok viselkedését. A próbavásárlások során az egyéni benyomások is szerepet játszanak, hiszen például a kódexbe foglalt "érthetõség" vagy "korrektség" követelménye nem objektíven megítélhetõ.
"Egészen a szerzõdéskötésig, lényegében a szerzõdés aláírásának pillanatáig el lehet jutni egy próbavásárlás során, és ezalatt rengeteg minden kiderülhet" - mondta Dietz Gusztávné.
A kódex betartását az [origo] is tesztelte január elején, akkor hat bankfiók végiglátogatása során azt tapasztatuk, hogy nem hozott gyökeres változást a bankok hozzáállásában a magatartási kódex, a pénzintézeteknek maradt bõven tennivalójuk, fõleg ami a tájékoztatási kötelezettséget illeti.
Rögtönzött felmérésünk szerint a valódi átláthatóság csak vágyálom maradt: a bankfiókok nagy részében egy pár oldalas dokumentummal letudták a tájékoztatási kötelezettséget, nem volt zökkenõmentes az összevethetõ termékek bemutatása, a hitelkondíciók egyoldalú módosításáról szóló oklista pedig sehol sem volt szem elõtt.
A kódex szerint a korábbinál sokkal részletesebb, a hitelek kockázatait hangsúlyozó tájékoztatást kell adniuk a bankoknak, ám tapasztalataink szerint maguktól sok mindent nem mondanak el. Elsõsorban a szóbeli tájékoztatásban voltak hiányosságok, ha ugyanis az ügyfél valóban tisztán akar látni, akkor több dologra is konkrétan rá kell kérdeznie, ami már feltételezi, hogy otthon van valamennyire a pénzügyek világában.