A Grönland és az Egyesült Államok miatt egybehívott januári tgalálkozó után február 12-én, csütörtökön ismét találkoznak az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfõi egy informális csúcs keretében, amire rendhagyó módon az Aiden Biesen kastélyban kerül sor, ami az EU-csúcsoknak helyet adó Európa épülettõl valamennyivel több mint egy órányi autóútra és közel 100 km-rel arrébb fekszik.
A kihelyezett ülést António Costa, az Európai Tanács elnöke azért szervezte meg, hogy a tagállamok vezetõi még nyugodtabb keretek között tárgyalhassanak az európai versenyképességrõl, és vitázhassanak annak lehetséges javításáról.
Azzal ugyan minden tagállam egyetért, hogy az európai versenyképességet mindenképpen javítani kellene, azonban abban, hogy mindezt hogyan lehetne elérni, már nincs konszenzus.
Koncepciók már pedig keringenek a tagállamok fõvárosaiban arról, hogyan lehetne az európai gazdaságot fellendíteni a jelenlegi turbulens geopolitikai és -ökonomiai helyzetben, viszont valószínûtlen, hogy most csütörtökön fognak tudni megegyezni.
De a mostani informális találkozó célja nem is feltétlenül az, hanem hogy a tagállamok vezetõi között elinduljon a vita, hogyan lehetne az Európai Unió gazdaságilag sikeresebb és erõsebb a jövõben az Egyesült Államok agresszív kereskedelmi politikája és Kína egyre nagyobb piaci részesedésének árnyékában.
Az informális csúcsot írott konklúzió nem fogja lezárni, mivel az egész találkozónak a célja, hogy a tagállamok vezetõi minél informálisabb keretek között vitatkozhassanak a versenyképességrõl és az annak javítását célzó lehetséges opciókról.
Eleve jól mutatja Costa hozzáállását – aki eleve a formális EU-csúcsokon is legtöbbször a tagállamok vezetõi közötti stratégiai témákról zajló vitákat helyezi elõtérbe, nem pedig az azzal kapcsolatos technikai részletekre fókuszál, amiket a legmagasabb politikai szintrõl alacsonyabb szintre helyeztek –, a mostani találkozóról, hogy meghívólevelében is azt írja, a tagállamok vezetõinek arra a kérdésekre kell válaszolniuk, Hogyan kellene pozícionálnia magát az Európai Uniónak egy olyan világban, amelyet fokozott – és nem mindig tisztességes – gazdasági verseny és nem kiegyensúlyozott kereskedelmi kapcsolatok jellemeznek? Hogyan lehet a legmegfelelõbb választ adni a gazdasági kényszerítésre és csökkenteni a gazdasági függõségeket, mindenekelõtt az olyan területeken, mint a kritikus fontosságú nyersanyagok és a technológia? Milyen lehetõségeket teremt ez a kihívásokkal teli környezet Európa stratégiai autonómiájának megerõsítésére?
A találkozó másik fõ témája, hogy az ezekre adott válaszokat milyen szakpolitikával és bvelsõ stratégiával lehetne elérni, azaz a technikai megoldások helyett továbbra is inkább a koncepcióról és nagy stratégiáról akar folytatni eszmecserét, ami alapján majd kirajzolódik, milyen elképzelés felé tûnnek nyitottnak a tagállamok, hogy aztán majd arról a következõ, immáron formális csúcson dönteni is tudjon a 27 vezetõ.