Az Oscar-jelölések alapján klasszikus hollywoodi évnek tûnik az idei, egyértelmû a sztárdominancia és az aranykor iránti nosztalgia. A sors iróniája persze, hogy a fõdíj legnagyobb esélyese a The Artist - A némafilmes (tíz jelölés) hiába kacsint vissza az amerikai mozi legdicsõbb pillanataira, mégiscsak egy francia produkció. A többi kategóriában viszont mintha egy nagyon attraktív iskola osztálytalálkozóját néznénk; újra jelölt ugyanis George Clooney, Michelle Williams, Brad Pitt, Meryl Streep és Martin Scorsese. A fõdíj sorsa nagyjából eldõlt, de a színészi kategóriákban még várhatók meglepetések.

A tavalyi évre úgy fogunk emlékezni, mint egy fantasztikusan jó szezonra, ami csúnya véget ért, hiszen a legbénább jelölt (A király beszéde) verte le az azóta kultfilmekké magasztosult remekmûvekbõl (Social Network, Fekete hattyú, Winter's Bone, A harcos, A félszemû, 127 óra, A gyerekek jól vannak) álló mezõnyt. A rossz szájíz azért is kihatással van az idei évre, mert a kockázatosabb témák és a napjainkban játszódó filmek szinte teljesen hiányoznak az idei legjobb film jelöltekbõl. Édes nosztalgia hatja át Scorsese A leleményes Hugó-ját, ami idén a legtöbb jelölést (11-et) gyûjtötte be, Woody Allen Éjfélkor Párizsban-ját és az éllovas The Artist - A némafilmes-t is, a Spielberg-féle csatalóról (Hadak útján) nem is beszélve.

Noha amerikai stáb és színészek is dolgoztak a The Artist-on, az egyetlen érv, ami útját állhatja a fõdíjért, az, hogy francia. A feliratfóbiás amerikaiakat talán kielégítette, hogy a filmben nem szólalnak meg sem franciául, sem más nyelven, de összességében teljesen logikus lenne, hogy Hollywood legfõbb elismerését is megkapja ez a Hollywood elõtt tisztelgõ csodás kis némafilm. Páran még meg vannak gyõzõdve arról, hogy a könnyed mûfajú (a Szerelmes Shakespeare és a Chicago analógiáján) The Artist ismeretlen francia rendezõje nem nyerhet olyan nagyágyúkkal szemben a rendezõi kategóriában, mint Scorsese, Payne vagy Woody Allen, de tavaly ez az érv szépen bedõlt a Tom Hooper kontra Fincher, Aronofsky, Coen testvérek, O. Russell precedens kapcsán. Pár nap múlva annyival okosabban leszünk, hogy ha a rendezõk kamarája (DGA) Hazanaviciust találja a legjobbnak, akkor tarolni fog az Oscaron a The Artist.

A látszat ellenére nem a People magazin éves "A világ legszexisebb férfija" finalistáit látjuk, hanem egyszerûen ilyen sármos az idei férfi fõszereplõi mezõny. Sokan arra fogadnak, hogy Clooney simán hozza a második Oscarját (de az elsõ fõszereplõit, a Szirianá-ért a mellékszereplõk közt nyert), hogy az öt szoborra jelölt Utódok-nak is jusson fontosabb díj, de elképzelhetõ, hogy országos barátjával, Brad Pitt-tel (aki egyébként jobban megérdemelné az éllovas-státuszt, fõleg, hogy Az élet fájá-ban is briliánsat alakított) egymást ütik ki, begyûjtve a Hollywood legfontosabb vezérhímeire leadott voksokat. Ez a helyzet Jean Dujardinnek kedvezhet, aki hazájában Clooney-hoz és Pitthez hasonló sztárstátuszt élvez, az USA-ban viszont újoncnak számít és az angol nyelvvel is hadilábon áll (bár a Golden Globe-köszönõbeszédre szépen összeszedte magát). Izgalmas volt a fennmaradó két hely sorsa, hiszen öt érdemes alakítás versengett számos korábbi elismeréssel megtámogatva. Sokan arra fogadtak, hogy Michael Fassbenderé (A szégyentelen) vagy Leonardo DiCaprioé (J Edgar) lesz az utolsó hely, de az Akadémia Clint Eastwood öregmaszkjaiból és a korhatáros szexfüggõbõl sem kért, hanem nagy meglepetésre Demián Bichir mexikói színészt jelölte a korrekt, de kiemelkedõnek semmiképp sem nevezhetõ bevándorló apa-fiú drámáért, az A Better Life-ért. Bichirt egyébként a Spangli - Weeds címû sorozat mexikói maffiafõnökeként, valamint a Che címû kétrészes büntetés Fidel Castrójaként láthattuk korábban. Lényegesen örömtelibb hír viszont Gary Oldman elsõ (!) Oscar-jelölése, bár a britek által ezerrel nyomatott anti-James Bond szuperkémfilm sajnos a legjobb film és rendezõi mezõnybe nem tudott betörni.

A tavalyi fantasztikusan erõs nõi mezõny után némileg kiábrándító végignézni az idei jelöltek listáján, fõleg, hogy hiába van óriási színésznõkrõl szó, legtöbbjük gyenge filmben szerepelt. Ez abszolút igaz a két legnagyobb esélyesre, Meryl Streepre és Viola Davisre, de a szexi magazinfotósorozattal hajrázó Michelle Williams is jobb filmet érdemelt volna remek Marilyn Monroe-idézéséhez. Bizonyos szempontból lehet örülni Glenn Close életmûelismerés-szerû jelölésének is, fõleg, hogy 23 év után hatodjára kerül Oscar-közelbe, de az Albert Nobbs koránt sincs a nyolcvanas évekbeli jelölt alakításai (pl. Veszedelmes viszonyok, Végzetes vonzerõ) színvonalán - éppen ezért nem is kell Glenn-Meryl visszavágóról beszélni idén. A közepes film-kiemelkedõ fõszereplõnõ séma alól kivételt jelent a végül meglepetésként bekerült Rooney Mara elismerése, ami A tetovált lány vártnál nagyobb támogatottságának bizonyítéka (bár a legjobb film és legjobb rendezõi mezõnybõl kimaradt).

Meryl Streep átlag kétévente megkerülhetetlen tényezõ az Oscaron és sokan hajlamosak garantáltnak tekinteni a kiemelkedõ teljesítményét. Érdemes rögtönzött közvélemény-kutatást tartani és ki fog derülni, hogy a legtöbb ember szerint már vagy tíz Oscarja van. Az igazság persze az, hogy egy mellékszereplõi (Kramer kontra Kramer) és egy fõszereplõi (Sophie választása) Oscar után harminc évig nem nyert, viszont a mostanival együtt összesen rekordszámú 17 jelölést gyûjtött be. Sokan egyre erõteljesebben követelik, hogy nyerje meg végre a harmadik Oscarját, de szinte minden alkalommal van nála esélyesebb versenyzõ.

Most sincs másképp, ráadásul a Kétely-beli szereplõtársának, Viola Davisnek pont õ kampányolt, hogy kapjon már egy normális fõszerepet. Hogy A segítség-e az a bizonyos fõszerep, arról megoszlanak a vélemények, hiszen a Davis legfeljebb második nõi fõszereplõ (azaz mellékszereplõ) Emma Stone mögött. Mindenesetre óriási jóindulat övezi a már számos remek film apróbb szerepében bizonyított Viola kampányát és az Amerikai Filmakadémia szereti idõrõl-idõre azt is kimutatni, hogy támogatja a színesbõrû mûvészeket és a rasszizmus helytelenségérõl prédikáló filmeket. Nem utolsó szempont, hogy A segítség négy jelölést gyûjtött be, ott van a legjobb filmek mezõnyében és 25 millió dolláros költségvetéssel már 170 millió dollárt termelt az amerikai mozikasszáknál (ráadásul férfi húzónév nélkül). A legjobb film jelöltek között a legnagyobb közönség- és kasszasiker, így egyértelmû, hogy nem távozhat üres kézzel az Oscar-gáláról.

Mindezen érvek ellenére mégsem tartom kizártnak, hogy Michelle Williams okozzon egy óriási meglepetést, pusztán azért, mert az Akadémia szavazói között rengeteg a gyarló, idõsödõ férfi, aki gyönyörû fiatal színésznõk kezében szeret Oscart látni (lásd az utóbbi tizenöt év összes legjobb nõi fõszereplõ nyertesét, Helen Mirren kivételével) politikai korrektség ide vagy oda. Ráadásul Williams nem egy Sandra Bullock vagy Reese Witherspoon, hanem teljesen vállalható, hiteles döntés lehet bárki részérõl és egyértelmûen õ lenne az éllovas, ha az Egy hét Marilynnel kicsit fajsúlyosabbra sikerül.


A legnagyobb idei izgalom az volt a fõ kategóriában, hogy hány jelölt lesz, hiszen az új szabályoknak megfelelõen csak az a film kerülhetett be a legjobb filmek jelöltjei közé, amit a szavazók öt százaléka elsõ helyen említ. Az, hogy végül kilenc jelölt lett mindössze annyit jelent, hogy világos képünk lehet az Akadémia idei kedvenceirõl. Nyilván nincs esélye a fõdíjra például A segítség-nek, vagy a Pénzcsináló-nak, de pusztán az a tény, hogy a szavazók egy része az év legjobb filmjének tartja õket, elõsegítheti a gyõzelmüket például a színészi kategóriákban. Meglepetésrõl nem igazán beszélhetünk ennyi jelölttel, bár az érdekes, hogy a filmes kamarák és a kritikusok által teljesen ignorált, az utolsó pillanatban levetített Rém hangosan és irtó közel be tudott kerülni a kilenc legjobb film közé. Az élet fájá-t is jobban szerették, mint az várható volt, Terrence Malick rendezõi jelölését még csak-csak meg lehetett jósolni, de arra nem számítottunk, hogy a fõdíjért is versenyben lesz. Halottnak tûnt Spielberg csatalova is, de a Hadak útján végül csak szerzett legjobb film jelölést.

A rendezõk mezõnyével kapcsolatban érdekesség, hogy a legtöbb rendezõi Oscar-jelöléssel rendelkezõ, még élõ és alkotó rendezõk közül három (Martin Scorsese, Woody Allen, Steven Spielberg - 6-6-6 jelölés, 1-1-2 gyõzelem) is versenyben volt idén és kettõnek sikerült is hétre emelni a rekordot. Scorsese egyébként valamennyire esélyes rá, hogy behozza Spielberg két gyõzelmét, Woody Allen inkább a forgatókönyvírói kategóriában készülhet rekord felállítására.