Elsõk között számoltunk be arról, hogy a kormány 12 millió forintról 18 millió forintra emelte az áfát érintõ alanyi adómentesség határát. A január 26-tól hatályos rendelet szerint január 1-jéig visszamenõleges hatállyal növekszik az általános forgalmi adó (áfa) szerinti alanyi adómentesség értékhatára. Az adómentesség a 2025. naptári évre abban az esetben választható, ha az adóalany összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendõ ellenértéknek összege sem 2024-ben ténylegesen, sem 2025-ben észszerûen várhatóan, illetve ténylegesen nem haladja meg a 18 millió forintot. Az adóalany február 28-ig nyilatkozhat arról, hogy alanyi áfamentességet választ-e.

Balog Ádám, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke – aki korábban adóügyekért felelõs helyettes államtitkár, majd az MNB alelnöke volt – most az Indexnek arra hívta fel a figyelmet, hogy korábban sok szó esett arról, hogy az Európai Unióban és Magyarországon az adminisztrációt csökkenteni kell. Folyamatosan kereste a gazdaságpolitika az ár-érték arány szempontjából túl sokba kerülõ jogszabályokat, ezeket pedig megszüntették vagy az adminisztrációját összevonták, esetenként néha eltörölték. Ezek hasznos harcok. A vállalkozói közösségeknek, kamaráknak, egyesületeknek folyamatosan figyelni kell, és bele kell állni minden csatába, ugyanakkor nagyon fontosak az elvi jelentõségû, hosszú viták is. Ezek közül az egyik legfontosabb, hogy ne terheljük túl a kicsiket. Teher alatt nõ a pálma, szokták mondani, de azt nem teszik hozzá, hogy a túl nagy teher alatt meg elpusztul. Ezek a »kicsik« hatalmas szerepet játszanak munkáltatói szempontból, jelentõs mértékben járulnak hozzá a GDP-hez, de a legfontosabb, hogy õk alkotják a gazdaság finom szövetét.

Balog Ádám ugyanakkor azt is kiemelte, ezeknek a kisvállalkozásoknak már nincs erejük arra, hogy az egyre bonyolultabbá váló világban az adminisztrációs rendszereket olyan szinten értsék, mint egy nagyvállalat, ahol minden adminisztrációs területre külön osztály van. A kicsiknek könyvelõjük van, nem gazdasági osztályaik. Az MKIK alelnöke szerint ehhez kell igazítani az elvárásokat.

Ha adminisztrációcsökkentési stratégia szempontjából nézzük a kormány bejelentését, akkor az adminisztrációt alulról kell lebontani. Jelen esetben 2019 elején emelték legutóbb 8 millióról 12 millióra az áfa alanyi adómentesség határát. Azóta az aggregált infláció több mint 50 százalék, azaz a mostani emelés már nagyon idõszerû volt. Így legalább reálértéken nagyjából ugyanakkora teljesítményig lehet csökkentett adminisztrációval „vállalkozni”, mint 2019-ben. Így Balog Ádám szerint ez nagyon pozitív döntés, sok mikrovállalkozónak sokat jelent és segítséget nyújt. Az MKIK alelnöke azt is kiemelte, hogy az MKIK már gyûjti a piaci információkat az intézkedés hatásáról, azonban valószínûséggel késõbb kérik a kormányt, hogy most ne várjon éveket, hanem 2026. január 1-jétõl ismét emeljen az értékhatáron.

Az általános forgalmi adó európai uniós szinten harmonizált közteher. Azaz a magyar áfatörvénynek igazodnia kell az EU-s keretszabályhoz. Az Európai Tanács irányelve 85 ezer eurót vagy az ennek megfelelõ, nemzeti pénznemben kifejezett összeget határoz meg maximumként. Ez nagyjából 34 millió forintos felsõ határt jelent, tehát van még jogi mozgástere a kormánynak. A kérdés az, hogy az alanyiadómentesség-emelés közvetett hatása mennyiben kompenzálja a közvetlen adóbevétel kiesését. Ezt folyamatosan elemzi a jövõben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara.

Balog Ádám szerint, akinek az alanyi adómentesség rendszere kedvezõ, az most fújhat egy nagyot, hiszen nem kell év végén izgulni az utolsó számlák miatt. Így nem kell visszafogni a termelést, nem zárnak be korábban és nem próbálja meg az utolsó pár számláját a következõ évre tolni: fontos tisztázni, ez nem kötelezõen érvénybe lépõ áfamentesség, hanem lehetõség, amelyrõl az árbevételi határ alatt lévõ mikrovállalkozók dönthetnek, hogy akarnak-e élni vele. Értelemszerûen lehetnek olyan esetek, amikor a határ alatt is inkább az áfaadminisztráció elvégzését választja az adott vállalkozó, ha az õ üzletmenetéhez az jobban illik.

Azonban a nagy többség, fõleg a munkaintenzív önfoglalkoztató vállalkozások, amelyeknek jellemzõen a saját munkaerejükbõl ered az árbevételük jelentõs része, él az áfa alanyi mentesség választásával. Egyrészt így kevesebb adót fizetnek, másrészt – ahogy arra korábban kitértünk – mentesülnek az áfával kapcsolatos adminisztrációtól.

Korábban többen kritikát fogalmaztak meg az intézkedéssel kapcsolatban. Ruszin Zsolt, a Magyar Könyvelõk Országos Egyesülete (MKOE) alelnöke „adópolitikai mélypontnak” és a „dilettáns pénzügyi kormányzás” példájaként aposztrofálta a kihirdetett jogszabályt, amelynek szerinte „nem ára, hanem kára van”. Azonban a Zara László által vezetett Adótanácsadók Egyesülete (AE), amelynek álláspontja szerint „minden jogalapot nélkülöz az az állítás, mely szerint kár éri vállalkozást az alanyi mentességre történõ visszamenõleges bejelentkezéssel”.

Balog Ádám elsõként most az Indexnek azt emelte ki, hogy a konstruktív kritikákat attól függetlenül üdvözlik, hogy az állítás nem igaz, „minden vélemény számít, és mindig lehet javítani a rendszeren”. Az agresszív, fals állításokat ugyanakkor nem értem, szakmai szempontok szerint ezek számomra értékelhetetlenek. Úgy látom, kezd kialakulni egy nagy, együttmûködõ csapat, kormányzati szereplõk, kamarák, könyvelõk, jogászok, adótanácsadók, akik tényleg hisznek az adminisztrációcsökkentésben, ehhez mindenki csatlakozhat, de ennek akadályoztatása nem segít – mondta Balog. Az MKIK alelnöke szerint jobb lett volna, ha a kormány már tavaly december elején kihirdeti ezt a kedvezõ változást, de ha most januárban nem léptek volna a kamara jelzésére és maradt volna az eddigi határ, akkor az elmúlt évek magas inflációja miatt október–november körül tömegesen kerültek volna az árbevétel határátlépés küszöbére a mikrovállalkozók.

És jól tudjuk, ilyenkor a lakossági szolgáltató vállalkozók inkább beszürkülnek, esetleg visszafogják a tevékenységüket, csak ne kelljen az áfával veszõdni. Ezeknek a kisvállalkozóknak a teljes árazási és mûködési gyakorlata az áfamentességre épül. A végre javuló gazdasági környezetben nem fér bele, hogy az év végén tömegesen kezdjenek az áfahatár elkerülési ügyeskedésbe. „Jó döntés született, és a kamara büszkén vállalja, hogy ennek a döntésnek részese volt” – összegezte Balog Ádám.

Arra a kérdésünkre, hogy nem problémás-e, hogy errõl csak január második felében született döntés, az MKIK alelnöke kifejtette, hogy jogalkotás szempontjából egyértelmûen nem, hiszen az adóalany szempontjából kedvezõ irányú a változás. A vállalkozók szempontjából is egyértelmûen jó döntés született, az év második felében várható szürkülés vagy teljesítmény-visszafogás még biztosan nem következett be az intézkedés kihirdetéséig. „Az érintett vállalkozókkal beszélve egyöntetû a jó visszhang. Ráadásul, mint már szó volt róla, ez nem kötelezõ változás, hanem választható. Így csak azok választják, akik jól járnak vele.” A könyvelõk jelzéseit mindezzel együtt meg kell értenünk, számukra az ügyfeleik egy részénél nem várt pluszmunkát kell végezniük, ami nem volt betervezve az év eleji feladatlistába, ami elég sûrû, gondoljunk csak az éves áfabevallások február 25-i határidejére. Szerencsére a Nemzeti Adó- és Vámhivatal mostanra alapos útmutatót készített az elvégzendõ feladatokról, így remélhetõen, ha kevés nem tervezett munkával is, de minden érintett vállalkozó könyvelõje gond nélkül el tudja végezni a szükséges adminisztrációt – tette hozzá Balog Ádám. Végezetül arra is érdemes kitérni, hogy az áfa alanyi mentesség körében mozgó kisvállalkozások jelentõs részét a korábbi katások teszik ki. „Nem szeretném a kata átalakításának sok feszültséggel járó témáját kinyitni, de annyit azért meg kell jegyeznem, hogy a mostani áfahatár-emelés részben az egykori katásoknak jelent könnyebbséget.”

A kamara belsõ elemzéseiben idõrõl idõre felvetõdik, hogy az új katások esetében az üzleti feleknek való számlázást valahogy – nem adóelkerülési lehetõséget újra nyitva – vissza kellene hozni. Miközben a most 28-30 százalékos árbevételre vetített adóteherrel mûködõ 40 százalékos költséghányadú átalányadózásnál – ami az üzleti szolgáltató katások tipikus menekülõútja volt – is reálisabbnak tartana a kamara egy maximum 25 százalék körüli terhet. Ugyanakkor az ország költségvetésének legnagyobb bevétellel járó adóneme az áfa, aminek bármilyen rosszul kalibrált elmozdítása sok milliárdos adóbevétel-kiesést jelenthet.