Orbán Viktor elõször még parlamenti tárgyalás nélkül nem akarta aláírni az Európai Unión belül létrejövõ új együttmûködést, hétfõn mégis csatlakozott az errõl szóló megállapodáshoz. Mit jelent a formálódó szerzõdés Magyarország számára, és miért gondolta meg magát a magyar miniszterelnök?
"Hova akarnak belépni? Milyen kalandba akarják önök belerántani az országot?" - így reagált Orbán Viktor miniszterelnök december elején a parlamentben azokra az ellenzéki hozzászólásokra, amelyek szerint hiba volt Magyarország részérõl, hogy nem kötelezte el magát az új uniós együttmûködés, a költségvetési unió mellett. Orbán akkor azzal érvelt, hogy addig nem csatlakozik Magyarország az errõl szóló szerzõdéshez, amíg a magyar parlament nem tárgyal róla.

Ez végül nem történt meg, a miniszterelnök hétfõn este mégis csatlakozott a költségvetési unióról szóló megállapodáshoz. A tagállamok vállalták, kiemelt jogszabályban rögzítik, hogy egyensúlyban tartják államháztartásukat, és tudomásul vették az ezzel járó szankciókat. A szerzõdést hivatalosan a soron következõ márciusi csúcson írják majd alá. A megállapodásból egyedül a költségvetési uniót a kezdetektõl ellenzõ britek és a többek között belpolitikai akadályokra hivatkozó csehek maradtak ki, utóbbiak ugyanakkor jelezték, nem végleges az elutasításuk.

A megállapodás válasz az euróválságra, amelyet az váltott ki, hogy az eurót használó országok közül több is vészesen eladósodott. A szerzõdést szorgalmazó tagállamok - elsõsorban a németek - azzal érvelnek, hogy ki kell kényszeríteni a fegyelmezett gazdálkodást annak érdekében, hogy ne fordulhasson elõ még egyszer hasonló krízis. Ez azt is jelenti, hogy a szerzõdést aláíró országok szuverenitásuknak egy részérõl - azon belül költségvetésük alakításáról - lemondanak. Ha ugyanis valaki nem tartja be a megállapodásban foglalt szabályokat, akkor megtámadhatóvá válik az Európai Bíróságon, amely automatikusan pénzbírsággal sújthatja a renitens államot, amelynek a pénzt az Európai Stabilitási Mechanizmusba kell befizetnie.

 Orbán Viktor a hétfõn este Brüsszelben tartott sajtótájékoztatón azt mondta: Magyarország azért hajlandó csatlakozni a szerzõdéshez, mert a magyar diplomáciának a szerzõdés részleteinek kimunkálása során sikerült elfogadtatnia a Budapest számára kedvezõ szabályozást. Így a szerzõdés jogi következményei az euróövezeten kívüli országokra csak akkor fognak vonatkozni, amikor bevezetik az eurót. Orbán szerint a másik tényezõ, amely lehetõvé tette a magyar csatlakozást, az volt, hogy a megállapodás nem tesz utalást az euró plusz néven emlegetett, tavasszal elfogadott intézkedéscsomagra. Ezt a magyar kormány azért utasította el, mert szerinte versenyhátrányt okozna Magyarországnak, ha az uniós adóharmonizáció keretében hozzá kellene igazítania adópolitikáját a gazdagabb nyugati országokhoz.

Két vörös vonal volt, amelyet nem akart átlépni a magyar fél - mondta az [origo]-nak Hajdú Márton, a brüsszeli magyar képviselet szóvivõje. Az egyik az adóharmonizáció kérdése volt, a másik az, hogy a nem eurózóna tagok is csatlakozhassanak a szerzõdéshez úgy, hogy a kötelezettségek csak akkortól érvényesek rájuk, amikor már az euró tagság elõnyeit is élvezhetik - magyarázta a szóvivõ, hozzátéve, hogy megállapodáshoz történõ csatlakozás tehát egyelõre gyakorlatilag semmilyen, az eddigi uniós joganyagban foglalt kötelezettségeken felüli jogi következménnyel nem jár Magyarországra nézve.

 A tárgyalás utolsó szakaszában is voltak viták a tagállamok vezetõi között. Nicolas Sarkozy francia elnök például azt szerette volna, ha a megállapodás által elõírt évi két csúcstalálkozón csak az eurozóna 17 tagállama vehet részt, míg Donald Tusk lengyel kormányfõ azonban ragaszkodott ahhoz, hogy azok az országok is helyet kaphassanak ezeken, amelyek még nem használják az eurót, de aláírják a szerzõdést.

Végül egy bonyolult kompromisszum született, amelynek lényege, hogy különbözõ típusú találkozók lesznek. Lesz olyan, amelyen csak az eurózóna tagjai vehetnek majd részt - ezeken a sürgõs válságelhárító intézkedésekrõl esik majd szó -, és lesznek olyanok évente egyszer, amelyeken a hétfõn jóváhagyott megállapodást ratifikáló 25 ország is ott lehet, amikor áttekintik a fejleményeket, illetve az eurozónát érintõ stratégiai kérdések, valamint a közös piac ügyét érintõ témák vannak napirenden.

Egy, az uniós ügyekre rálátó brüsszeli forrás szerint a magyar fél számára nem volt kiemelt fontosságú kérdés, de támogatták a lengyelek felvetését. Magyarországnak egyelõre nem kötelezettségeket, inkább lehetõségeket jelent a megállapodás - jegyezte meg a forrás, aki szetrint a magyarok részt vehetnek például az eurozóna tagjainak egyes csúcstalálkozóin, és elmondhatják, hogy "ott ülünk az asztalnál, tudjuk, hogy mi a helyzet elsõ körben".