A felhõkön keresztül is jól látszott a hatalmas villanás február 28-án nem sokkal éjfél elõtt. A Magyar Csillagászati Egyesület oldalán lévõ beszámolók alapján egy fényes meteor, szaknéven tûzgömb (bolida) robbant felettünk.
A jelenség során egy körülbelül asztal méretû test lépett be a Föld légkörébe 20-30 kilométer/másodperc sebességgel. Közel 100-120 kilométer magasan izzani kezdett, majd feltehetõleg 70-90 kilométer magasan a felületére nehezedõ légellenállás miatt felrobbant, és a teleholdnál is fényesebb, látványos villanást produkált.
A beszámolók alapján sokan lakásukból vették észre, hogy az éjszakai égbolt hirtelen kifényesedik. Kevesen voltak azok a szerencsések, akik közvetlenül látták a jelenséget, amelyet egyesek zöldes színûnek, igen fényesnek, néha tûzijáték-rakétára emlékeztetõnek írtak le. Néhány bejelentés hanghatásról is szól, azonban ezek nem biztos, hogy a jelenséghez kapcsolódtak. Egyelõre nem tudni, hogy a meteor olyan alacsonyra jutott-e a földfelszín fölé, hogy a hangja majdnem a jelenséggel egy idõben hallatszódjon. Akárcsak a villámlásnál, kicsit késnie kellene a mennydörgésnek - ugyanakkor elvben az úgynevezett elektrofonikus jelenségek keretében elõfordulhat, hogy a megfigyelõhöz elektromágneses sugárzás formájában érkezõ jel hanghatást is kivált - ekkor a fényléssel egy idõben hallható a hang.
A bolygónk légkörében felrobbanó meteorok, illetve tûzgömbök villanása rövid, jellegzetes fénymenetet mutat. A fenti videón is ez látszik, tehát a felvétel alapján is természetes eredetû kozmikus látogató semmisült meg felettünk. Mindez a többi beszámolóval együtt jól mutatja, hogy látványos és ritka, de "normális" jelenséggel volt dolgunk - tehát nincs szükség extra magyarázatokra.
Egyelõre nem tudni, hogy a meteor földet ért-e, azaz találnak-e majd meteoritot vagy meteoritokat. Erre a magyar-szlovák-ukrán hármashatár térségében lehet a legnagyobb esély.
A Magyar Csillagászati Egyesület közlése alapján sokan látták a jelenséget, amelyet néhány webkamera is megörökített. További információk és beszámolók a hirek.csillagaszat.hu honlapon olvashatók.
Több faktornak (sebesség, irány, belsõ szerkezet stb.) is szerencsésen kell alakulnia egy kozmikus látogató esetén, hogy belõle meteritok érjék el a Föld felszínét. Mikroszkopikus méretû testek közel folyamatosan hullanak a világûr felõl, a kézipéldány méretû meteoritok landolásához általában az szükséges, hogy az eredeti test a légköri repülésekor lelassuljon, esetleg néhány nagyobb darabra essen szét.
Emberi idõskálán mérve meteoritok viszonylag ritkán landolnak hazánk területén, és még ritkábban találják meg õket. Az ELTE Planetológiai Mûhely alapján a legtöbb magyarországi meteorit még a XIX. századból származik. A történelmi Magyarországról származó meteoritok közül a legismertebbek a következõk: Mezõmadaras (Marosvásárhely közelében, Erdélyben), Mócs (Az erdélyi Mezõségen), Knyahinya (Csillagfalva, Máramarosban). Knyahinya és Mócs hullásai mindmáig a legnagyobbak közé tartoznak, melyek során 1000, illetve 3000 darabra becsülik a lehullott darabok számát. Ez az összeállítás a Londoni Meteoritkatalógus 1985-ös kiadása alapján készült. Ebben az 1995-ös kaposfüredi hullás még nem szerepel. További információk: planetologia.elte.hu honlapján.