Több mint 2 milliárd forintnak megfelelõ euróra taksálta az augusztus 16-án Debrecenben nyíló Leonardo da Vinci-kiállítás egyik grafikájának értékét a páratlan mûkincset kölcsönadó intézmény. A reneszánsz mester mûvét birtokló firenzei Uffizi ugyanis csak úgy volt hajlandó elengedni a remekmûvet, ha a kiállítás rendezõje, a Modem Galéria erre az összegre biztosítja a képet, melynek értékét növeli, hogy eddig még soha sehol nem volt kiállítva. És akkor ez még csak a kiállítás egyetlen darabja.

A tárlat alapját képezõ kollekciót tengeri úton Tokióból szállították Genovába, onnan 8 kamionnal folytatta útját Budapestre, majd Kelet-Magyarország felé. A kiállítás rendezõjének 600 ezer eurót kell kifizetnie a mûkincsek szállításáért, felállításáért és biztosításáért egy erre specializálódott olasz cégnek, az Opera Laboratorii Fiorentininek, s ezt még 80 ezer euróval növeli az eredeti Leonardo-rajz alapján készült lószobor, a Kolosszus szállításáért és felállításáért fizetendõ összeg. Gulyás Gábor, a Modem Galéria igazgatója szerint még így is viszonylag olcsón megúszták a dolgot. Noha az olaszoknak fizetendõ 680 ezer euró nem csekély összeg, de legalább a Tokióból érkezõ „alapkiállítás” mellett bemutatásra kerülõ mûkincsekre sikerült a listaárnak számító 1 ezreléknél alacsonyabb díjért biztosítást kötniük az Uniqa Biztosítóval.

Állami garanciavállalással kiváltható a biztosítás

Elsõ hallásra talán meglepõ lehet, de a nagy nemzeti gyûjteményeket lényegében soha nem biztosítják. „Ebben nincs semmi különös; a párizsi Louvre sincs biztosítva, mivel annak díját még a francia állam se tudná megfizetni” - magyarázza a jelenséget Somogyvári Mária, a mûkincsbiztosításokra specializálódott Art Bróker Kft. tulajdonos-ügyvezetõje. A nagy, idõszaki kiállításoknál nincs mese, a mûkincseket kölcsönzõ intézmény minden esetben meghatározza, hogy milyen összegre kell megkötni a kiállított darabokra a biztosítást.

Ezt ugyanakkor - legalábbis részben - állami garanciavállalással ki lehet váltani. A Szépmûvészeti Múzeumban jelenleg látható inka-kiállításnál is a magyar állam vállalt garanciát a kiállított értékre, s ugyanez volt a helyzet a pár évvel ezelõtti Monet-tárlatnál, ahol 24 milliárd forintra rúgott a garancia összege. Az eddigi legnagyobb értékû kiállítást tavaly nyitották meg: a Van Gogh-anyag értékét több mint 150 milliárd forintra taksálták. „Az összeg nagyobbik felére állami garanciát kaptunk, s csak a maradékra kellett biztosítást kötnünk. Azt azonban a gyûjteményt kölcsönzõk igénye szerinti összegben és helyen, külföldön kellett megtennünk, a biztosítás díja így több 10 millió forintot tett ki” - avat be a részletekbe Baán László, a Szépmûvészeti Múzeum fõigazgatója.

A magángalériáknak nem telik biztosításra

azai magángaléria biztosítási „penetrációjával”. Becslések szerint ezek mintegy fele rendelkezik csak minden kockázatra kiterjedõ, all risk biztosítással. A nagy, ismert galériák kivétel nélkül megfelelõ védelemmel és biztosítással ellátottak, ám a kisebbek ott próbálnak meg spórolni, ahol csak tudnak, így biztosítást is csak elvétve kötnek. Holott ez éppen számukra lenne létfontosságú, hiszen egy nagyobb káresemény a fennmaradásukat is veszélyeztetheti.

A mûkincsbiztosítás díja mindig egyedileg meghatározott - legalábbis azoknál a társaságoknál, ahol van ilyen speciális módozat -, s függ az értéktõl, a területtõl, a környéktõl, valamint a védelmi rendszertõl is. A biztosítók teljes körû mechanikai, illetve részleges elektronikai védelmet írnak elõ, s ragaszkodnak a rendõrséghez, vagy õrzõ-védõ céghez bekötött riasztó rendszer felszereléséhez is.

A díj meghatározásánál döntõ, hogy tartalmaz-e törékeny darabokat is a kollekció. Ha igen, mélyebben kell a zsebbe nyúlni, akár a biztosított érték 4-6 ezrelékét is ki kell fizetni. Az Uniqánál például egy 100 millió forint értékû gyûjtemény éves biztosítási díja nem törékeny mûtárgyak esetében 4, törékenyeknél 6 ezrelék. Alacsonyabb díjat csak igen magas értékû összegnél vagy korlátozott biztosítási fedezettel lehet elérni, ebben az esetben megúszható a dolog 1-3 ezrelékkel.

"Becslések szerint"

Nem véletlen, hogy a mûkincs-biztosítási piacot illetõen gyakran kerül elõ a „becslések szerint” kifejezés. Ezen szektorról ugyanis nincs semmiféle hivatalos adat, statisztika: igazi diszkrét üzletrõl van szó. Az azonban egyértelmû, hogy az aukciókat szinte minden esetben biztosítják.

Emellett a bármilyen okból végzett szállítás, illetve kölcsönzés is növeli a kockázatot, ezért az ilyen esetek legalább 80 százalékában is köttetik biztosítás. A fehér foltok leginkább a magángyûjtemények körül keresendõk. Ha „csak” akkora értékrõl van szó, ami a lakásbiztosítási szerzõdésen belül is biztosítható, még nincs gond. E szegmens vezetõjénél, az Aegon Biztosítónál 3 millió forint feletti összegnél már „kiemelt értékekként” biztosítják a lakásban tartott értéktárgyakat. Több ezer ilyen szerzõdést kezelnek, de - mint Vereczki András kárigazgató beszámolt róla - több száz olyat is, ahol 30-50 milliós érték található a lakásban. A biztosított mûkincsek 80 százaléka ékszer, a többi zömmel antik bútor, porcelán vagy értékes szõnyeg. Hárommillió forintos érték fölött már kevés az üzletkötõ a szerzõdéskötéshez, ilyenkor képzett értékbecslõt küldenek ki. A díj 5 és 10 ezrelék között szóródik.

Õrzõ-védõk elõnyben

A másik nagy lakásbiztosító, a Generali-Providencia (G-P) 5, 12 és 20 millió forintos mûtárgyértéknél 4-es, 5-ös, illetve 6-os védelmi szint meglétét írja elõ. Utóbbinál már teljes körû mechanikai védelmet - rácsokat, biztonsági zárakat az ajtókon és az ablakokon -, valamint riasztó rendszer felszerelését írják elõ rendõrségre vagy saját kivonuló szolgálattal rendelkezõ õrzõ-védõ szolgálathoz bekötve.

A cégek egyébként jobban szeretik az utóbbi megoldást, mert a rendõrség nem vállal kötelezettséget arra, hogy a riasztó megszólalása után meghatározott idõn belül a helyszínre rohan. „Már léteznek különleges rendszerek is, amellyel a lakástulajdonos bárhol jár is a világban, internetes kapcsolattal rá tud csatlakozni otthoni videokamera-rendszerére, s virtuálisan szobáról szobára végigjárhatja a házát” - mondja Szikszai Jószef, a G-P kárigazgatója. Ha a kuncsaft 20 millió forint feletti értéket tárol a lakásában, azt a G-P-nél már csak külön vezetõi engedéllyel biztosítják. Ennek ellenére évi néhány kontraktus köttetik 100 millió forint feletti értékre is.

A feltételezések szerint otthonok ezreiben rejtõznek igen értékes, védett mûkincsek mindenfajta biztosítás nélkül. Ráadásul sok olyan nagy értékû tárgy is lehet a lakásokban, amelyek valós értékérõl halvány fogalma sincs a tulajdonosnak. „Hihetetlenül bizalmatlanok a gyûjtõk. Sokan azért nem kötnek biztosítást, mert félnek mindenkitõl, egyszerûen senkit sem engednek értékeik közelébe” - mondja az egyik alkusz. „Egy mániákus gyûjtõ inkább jár lyukas cipõben, de ha van befektethetõ pénze, azonnal lohol, hogy megszerezzen egy újabb darabot. Biztosításra viszont egy fillért sem hajlandó áldozni” - összegzi egy másik mûkincstulajdonos csoporttal kapcsolatos tapasztalatait Somogyvári Mária.

Macerás ügyek

Az is lehet azonban, hogy a potenciális érdeklõdõk egy részét elriasztja az a macera, amivel szembesülniük kell. Aki ugyanis külföldi eredetû mûtárggyal rendelkezik és rászánja magát a kötésre - például egy banki hitel fedezetéül szeretné azt felhasználni -, rögtön az értékbecslésnél problémával szembesülhet. A papírt általában magának kell beszereznie, Magyarországon végzett mûvészettörténésznek viszont nincs arra jogosítványa, hogy úgynevezett certificatot állítson ki külföldi mûtárgyról. (Árat magyar mûtárgy esetében is csak akkor mondhat, ha értékbecslõi képesítéssel is rendelkezik.) Ha valaki véletlenül néhány Picasso szerencsés tulajdonosa, mehet ki Párizsba Maya Picassóhoz, hogy jó pénzért beszerezze a tanúsítványt.

Az Art Bróker vezetõje beszámolt egy olyan esetrõl is, amikor két magyar vállalkozó egy nagyobb beruházást szeretett volna elindítani, s a hitel fedezeteként képeket ajánlottak fel a banknak. A remélt 3 milliárd forintos kölcsön azonban elmaradt, annak ellenére, hogy az alkuszcégnek többnapos telefonálgatás után, nemzetközi kapcsolatait megmozgatva, sikerült felbecsültetnie a képeket. Kiderült ugyanis róluk, hogy bár gyönyörûek, hamisítványok.

Húzós becslés

Egyetlen hazai biztosító van, ahol nem az ügyfeleknek kell beszerezniük az értékbecslést: ez a hazai mûkincs-biztosítási piac legnagyobb szereplõje, az Uniqa. A cégcsoport nemzetközi hálózatán keresztül bármely mûtárgy értékét képes megbecsülni, ez azonban nem olcsó mulatság. Csak akkor nem hárítják át ennek költségét az ügyfélre, ha az legalább egy évre megköti a szerzõdést a szóban forgó tárgyra. Egy magángyûjtemény biztosításának minimumdíja egyébként évi 60 ezer forint, amiért körülbelül 14 millió forint értékû nem törékeny - festmény, antik bútor, szõnyeg, ezüst tárgy - biztosítható.

„Hasonló mûtárgyösszetétellel egy 100 millió forint értékû gyûjteményért már évi 400 ezer forintot kell letenni, ha pedig az összérték több mint 15 százaléka törékeny, az díjnövelõ tényezõ” - számolt be róla Jaksa Éva, az Uniqa termékmenedzsere. E társaságnál egyébként nincs felsõ értékhatár a mûkincsek biztosításánál - portfóliójukban elõfordul több milliárd forint értékû magángyûjtemény is. E szegmensnél egyébiránt éppen fordítva járnak el, mint a tömegmódozatok esetében: azoknál csak rendkívüli esetben, vagy külön kérésre végeznek helyszíni szemlét, mûkincsre viszont e nélkül nem is lehet szerzõdést kötni.