A legtöbb jelzáloghitelt nyújtó pénzügyi intézmény a hitel fedezeteként a megvásárolt ingatlanra, vagy más, a hitelfelvevõ által felajánlott ingatlanra jelzálogjogot jegyeztet be. A jelzálogjog mellett életbiztosítás jelenti a másodlagos fedezetet a pénzintézetek számára. Azonban a lakáshitelekhez kapcsolódó életbiztosítási termékek esetenként bonyolult konstrukciók is lehetnek. Ezért a PSZÁF 2007. június 5-tõl fogyasztóvédelmi akció keretében tematikus honlapján bemutatja e termékek körét, s azt, hogy milyen kockázatok merülhetnek fel.

Életre-halálra

A PSZÁF két fõbb kategóriába sorolja az életbiztosítások fõbb típusait. Az elsõ, a tisztán haláleseti kockázatra kötött (hitelfedezeti) életbiztosítás. Ebben az esetben az ügyfelek jelzáloghitel-szerzõdés megkötésével egyidejûleg halál esetére hitelfedezeti biztosítást köthetnek szerzõdõként, illetve egy, a bank által már korábban megkötött csoportos hitelfedezeti életbiztosítási szerzõdéshez csatlakozhatnak biztosítottként is. A biztosítási szerzõdés kedvezményezettje a bank, így, amennyiben az ügyfél elhalálozik, akkor a biztosító kiegyenlíti a bank felé az ügyfélnek a bankkal szemben fennálló tõketartozását, így a hitelfelvevõ jelzálogtartozása megszûnik.

Megtakarítás is

A második, a hagyományos vegyes – kockázati (haláleseti) és megtakarítási (elérési) elemet is tartalmazó – életbiztosítások. Ezek kombinálása jelzáloghitelekkel ugyancsak széles körben elterjedt. Ezen életbiztosítások az „életfedezeten” túlmenõen speciálisan kialakított, hosszú távú megtakarításra ösztönzõ jellegük révén igen alkalmasak egy távoli idõpontban szükségessé váló, tipikusan jelentõsebb összeg nagy biztonsággal történõ összegyûjtésére. Ezen képességük teszi alkalmassá e biztosításokat a jelzáloghitelekkel való összekapcsolásra, amellett, hogy az ügyfél a halál esetére is biztosítási védelmet élvez.

A unit-linked kockázatos lehet

Ehhez hasonlóan nemcsak a hagyományos, hanem a befektetési egységekhez kötött (unit-linked) életbiztosításokkal is összekapcsolódhatnak a jelzáloghitelek. Ekkor a megtakarítások/befektetések az ügyfél által választható portfóliókba (vagy ún. eszközalapokba) kerülnek.
Mindkét megtakarítási biztosítási típusra igaz, hogy a biztosító az ügyfél befizetéseibõl képzett tartalékot fekteti be. A különbség az viszont, hogy míg a hagyományos vegyes életbiztosítás esetében a lejárati összeg elõre, már a biztosítás megkötésekor meghatározott és garantált (tehát az ügyfél pénze nincs kitéve a hozamingadozásoknak és a tõketartozás visszafizetése biztos), addig a unit-linked életbiztosítások esetében – mivel itt a befektetés az ügyfél által választott eszközalapokba, jellemzõen az ügyfél kockázatára történik – a lejárati biztosítási összeg a kötéskor elõre meg nem határozható mértékû.