Fegyveres konfliktussá is fajulhat a héten Irán és az EU vitája a közel-keleti ország atomprogramjáról. Az Európai Unió külügyminiszterei hétfõ délelõtt úgy döntöttek, hogy a fenyegetõnek tartott atomprogram miatt általános olajembargóval sújtják Teheránt: a fontos olajbevételektõl megfosztott Irán azonban válaszlépéseket ígért. A térségben már el is kezdõdtek a katonai manõverek, az USA, Franciaország és Nagy-Britannia hadihajói is behajóztak az Irán-közeli vizekre.
Az olajembargóról szóló döntés volt az elsõ napirendi pont a tagállamok külügyminisztereinek délelõtti tanácskozásán, és diplomáciai források szerint rá is bólintottak. A döntés értelmében hétfõtõl az EU-ban tilos lesz új olajüzleteket kötni Iránnal, és július 1-ig az érvényben lévõ szerzõdéseket is fel kell mondani, a behozatalt le kell állítani. Az embargó elfogadását délután Cathrine Ashton, az EU külügyi fõképviselõje is megerõsítette.

Az embargó azért fenyeget katonai konfliktussal, mert a lépést Irán a rendszer elleni támadásnak tekintheti. A fundamentalista iszlám köztársaság egyik fõ bevétele az olajexportból származik, és az EU embargójával ennek közel 20 százalékától esne el. Ezért Irán már korábban megfenyegette az EU-t és az USA-t, hogy ha az embargó életbe lép, válaszul katonai erõvel lezárja a Perzsa-öböl kijáratában található Hormuzi-szorost.
Ha megbénul a hajóforgalom a szoros lezárása miatt, akkor elemzõk azt sem zárják ki, hogy globális hiány alakul ki a világpiacon, mivel napi 8-10 millió hordóval kevesebb olaj kerülhet forgalomba, ez pedig több mint a duplája a valaha volt legnagyobb termeléskiesésnek, amely Kuvait iraki megszállásakor következett be. Maga az embargó egyébként nem emeli az árakat, de hozzájárulhat ahhoz, hogy az olajár ne csökkenhessen. Egy fegyveres konfliktus viszont hirtelen drágulást is okozhat.
A szoros lezárása Irán egyik legfontosabb stratégiai fegyvere, a blokáddal való fenyegetés régóta az ország katonai stratégiájának része. A fontos tengeri kereskedelmi útvonal elvágása hatalmas csapás lenne a világgazdaságra, mivel azon halad át a világ olaj-, illetve a cseppfolyósított földgázexportjának ötöde. Az öböl menti arab országok (Kuvait, Irak, Szaúd-Arábia, Katar, Egyesült Arab Emírségek) olaj- és gáztermelésének jelentõs részét tartályhajókkal ezen a szoroson át szállítják a világ minden tájára. Az általános olajhiánnyal fenyegetõ iráni válaszlépés tehát hatalmas érvágást és olajár-emelkedést, esetleg olajhiányt okozna nyugaton.

Az USA ezért elõre bejelentette, hogy mindenáron nyitva fogja tartani a szorost, és ez akár a katonai összecsapás lehetõségét is magában hordozza. Az USA két repülõgép-hordozó anyahajót is az öbölbe vezényelt, ezekhez csatlakozott egy brit és egy francia hadihajó - közölte az USA haditengerészet központi parancsnoksága. A CNN amerikai hírtelevízió a brit hadügyminisztériumra hivatkozva azt írta, a hajók célja "alátámasztani a megingathatatlan nemzetközi elkötelezettséget, amely biztosítja a [szoroson való] szabad áthaladást a nemzetközi jog alapján".
Az iráni hadsereg fõparancsnoka január elején megfenyegette az USA-t, hogy ne merje visszahozni anyahajóit a Perzsa-öbölbe, a mostani csapatmozgások alapján azonban úgy tûnik, hogy Amerika fittyet hányt a felszólításra. "Figyelmeztetjük a hajót, amely fenyegetést jelent számunkra, hogy ne térjen vissza, és ezt nem fogjuk kétszer mondani" - mondta akkor Ataollah Szálehi iráni tábornok.

A Perzsa-öbölben az elmúlt hetekben tapintható volt a feszültség, Irán december végén tíznapos hadgyakorlatot is tartott a Hormuzi-szorosban, rombolókat, tengeralattjárókat, rakétákat és torpedókat is bevetett. Az erõfitogtatás gyakorlati és szimbolikus jelentõségû is volt, felvonultak Irán legújabb rombolói is. A gyakorlat végén pedig közölték, hogy februárban újabb erõdemonstrációt tartanak a Perzsa-öbölben.

Irán flottája ugyan technológiában messze alulmarad az USA hajóihoz képest, de komoly stratégiai elõnye származhat abból, hogy a 40-65 kilométer széles Hormuzi-szoros közvetlenül a partjai mellett fut. A szorosban mindössze két keskeny hajójárat van, amely elég mély a tengerjáró hajók számára, így áthaladáskor azok alig tudnak manõverezni, kis hajókról és a parton felállított rakétaállásokról így Irán könnyen megsemmisíthetné õket. Irán ráadásul aknákkal is elzárhatja a szorost, ahogy az 1980-as évek végén tette.
Bár az iráni haditengerészet nem rendelkezik repülõgép-hordozókkal, sem nagy, modern csatahajókkal, rakétái és torpedói segítségével felkészült egy fejlettebb haditechnika ellen vívott háborúra. Teherán katonai stratégiája az úgynevezett aszimmetrikus hadviselésre épül, ennek lényege, hogy kis és gyorsan mozgó hajókról, illetve gyorsan felállítható szárazföldi rakétakilövõkrõl tartja sakkban a felségvizeire merészkedõ nagyobb és fejlettebb ellenséges hajókat .
A Telegraph címû brit lap által idézett tisztviselõk szerint azonban nem valószínû, hogy Irán rátámadna a szoroson áthaladó hajókra, mert hatalmas túlerõvel kerülne szembe, rakétáira amerikai vadászgéprajok adnának hathatós választ. A lap szerint lehet, hogy Irán csak az olaj árát akarja felsrófolni a háborús hangulatkeltéssel, a megnövekedett bevételekre ugyanis gyengélkedõ gazdaságának most nagy szüksége lenne.

A térségben az USA katonai erejét a Bahreinben állomásozó ötödik flotta adja, ebben a tavalyi év végéig számos hadihajó és egy anyahajó szolgált. A Perzsa-öbölt december végén hagyta el a USS Stennis anyahajó, ennek a helyére érkezett január 9-én a USS Carl Vinson anyahajó. A múlt héten még egy repülõgép-hordozó, a USS Abraham Lincoln is befutott az öbölbe kísérõhajóival, egy amerikai cirkálóval, két amerikai rombolóval, egy brit fregattal és egy francia hadihajóval. Az amerikai haditengerészet közleménye szerint az ötödik flotta mostantól határozatlan ideig ebben a megerõsített felállásban marad "a térség biztonsága érdekében", de egyelõre a harmadik anyahajó, a USS Stennis sem ment messzire, valószínûleg még mindig az Arab-tengeren tartózkodik. A hajók nem csupán Irán ellen kellenek Amerikának, egyik fõ feladatuk légi támogatást nyújtani az Afganisztánban harcoló amerikai csapatoknak.
A feszültség azért fokozódott idáig, mert Irán atomprogramja a legfrissebb jelentések szerint a nemzetközi tiltakozás ellenére is rohamléptekben halad elõre. Bár Irán azt állítja, hogy csupán békés, polgári célra dúsít uránt, semmilyen kézzel fogható garancia nincs arra, hogy abból nem fog atombombát készíteni. Tavaly novemberben egy ENSZ-jelentés is arra a megállapításra jutott, hogy nemcsak békés, hanem katonai célja is van az iráni atomprogramnak.

A nukleáris fejlesztések miatt Irán ellen az elmúlt években több nemzetközi szankciót vezettek be, ennek ellenére a perzsa állam idén nyáron bejelentette, hogy még jobban felpörgeti atomprogramját. Izraeli hírszerzési források szerint Irán 2015-re lesz képes mûködõképes atomfegyvert elõállítani. Ez akkora aggodalmat váltott ki Izraelben, hogy komolyan fontolóra vették egy megelõzõ csapás lehetõségét is az iráni atomlétesítmények ellen.

 Egyelõre az amerikaiak és az EU is szankciókkal próbálja megtörni az iráni rezsimet. Az USA 1979 óta tart érvényben korlátozásokat, az ENSZ Biztonsági Tanácsa pedig már négy alkalommal hagyott jóvá szankciókat Iránnal szemben, de ezek eddig nem hozták meg a remélt áttörést. Az USA január elején közölte, úgy látja, a szankciók végre "hatni kezdtek". Barack Obama december 31-én írta alá azt a törvényt, amely júliustól megtiltja, hogy amerikai cégek az Iráni Központi Bankkal üzleteljenek: a Wall Street Journal szerint ez az eddigi legélesebb gazdasági konfrontáció Irán és az USA között.

Amerika az EU-t is rávette, hogy fagyassza be az Iráni Központi Bank külföldi számláit, és tiltsa meg a bankkal való kereskedést: csütörtökön Obama elnök azt mondta, ezek a szankciók romhalmazzá változtatják Irán gazdaságát. Az iráni valuta, a riál rohamosan veszít értékébõl, amit az ország vezetõi is megéreznek, és ezt tetézheti tovább az EU olajembargója. Az unió döntését bírálta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, szerinte azok ugyanis nem vezetnek eredményre.

Bár Irán olajexportja fõleg az embargóból kimaradó Kínába (20 százalék), Japánba (17 százalék) és Indiába (16 százalék) megy, a közel 20 százalékos EU-részesedés is nagyon komoly érvágást jelent, ezért kezdett Irán most fenyegetõzni. A rezsim ugyanakkor patthelyzetbe került, hiszen a Hormuzi-szoros lezárásával a többi országba irányuló olajexportját is fel kellene függesztenie, ami még nagyobb csapás lenne az ország gazdaságára.