Már nem egyszerûen a gazdaság lassulásától tartanak az euróválság hatásai miatt aggódó politikusok és gazdasági vezetõk: az utóbbi hetekben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójától az amerikai pénzügyminiszterig számos vezetõ hívta fel a figyelmet az elsõsorban európai bankokat fenyegetõ újabb válságra.
A vészjelzések mögött az a félelem áll, hogy megismétlõdhet a 2008-2009-es bankválság, ami vélhetõen ezúttal is egyet jelentene a hitelezés szinte teljes leállásával. Márpedig ez esetben semmi sem menthetné meg a fejlett világ gazdaságait, hogy növekedés helyett gazdaságaik elkezdjenek zsugorodni, és beköszöntsön egy újabb recesszió.
A július óta az IMF élén álló Christine Lagarde már egy hónappal ezelõtt azt mondta, hogy a bankok tõkehelyzete a kulcs az euróválság "fertõzöttségének" megállításához. Kijelentette, a bankok sürgõs feltõkésítése nélkül az eurózóna legnagyobb államaiban is bekövetkezhet a gazdasági teljesítmény visszaesése, rossz esetben pedig a további gyengülést elõidézõ likviditási krízis (ez lényegében a beruházási források elapadását jelenti).

A probléma lényege, hogy sok európai pénzintézetnek van jelentõs mennyiségû kockázatosnak tekintett államkötvénye. Itt elsõsorban a görög papírokra kell gondolni: ma már gyakorlatilag piaci konszenzus van abban, hogy Görögország elõbb-utóbb csõdbe megy, vagyis adósságának egy részét sohasem fogja visszafizetni. Ezek a kötvények tehát jelenleg a névértékük töredékét érik csak. De az ír, portugál, spanyol vagy olasz államadósságra sem tekintenek ma már úgy a befektetõk, mint amit biztos, hogy visszafizetnek.

Attól tartva, hogy nem kapják vissza a pénzüket, a bankok bizalmatlanná válnak versenytársaikkal szemben, így a piaci szereplõk végül drágán vagy egyáltalán nem kölcsönöznek egymásnak, ezért a cégek számára létfontosságú vállalati hiteleket sem tudnak (vagy szintén csak drágán) kihelyezni.
"Az a fajta probléma, amely jelenleg a nagy európai bankokat sújtja, a magyar bankokra nemigen jelent veszélyt, más természetû nehézségekkel viszont nekik is szembe kell nézniük" - mondta az [origo]-nak az egyik hazai befektetési alapkezelõnél dolgozó szakember, aki a téma érzékenysége miatt azt kérte, hogy ne írjuk le a nevét.

Azt mondta, a magyar pénzintézeteknek nincs jelentõs kitettségük az eurózóna úgynevezett periféria-országai felé, és nincs olyan bonyolult eszközállományuk sem, amely a tõzsdei árfolyamok ingadozása során visszaüthetne. "Az eurózóna válsága, együtt a magas kamatokkal, sakkban tartja az európai bankokat, melyek tõkepiaci tevékenysége sokkal erõsebb, mint a magyar bankoké. Ez azért fontos, mert az e tevékenységbõl eredõ kockázatokat nehéz felmérni. A magyar bankrendszer ehhez képest elég egyszerûen mûködik" - magyarázta forrásunk.

Hozzátette ugyanakkor, a hazai pénzintézetek portfóliójában nagyon rossz hitelek vannak, és itt nem is elsõsorban a lakossági jelzálogkölcsönökre, hanem a vállalati hitelekre kell gondolni. "Az ezek mögött álló fedezetek értékelése nagyon bizonytalan, ezért néhány magyar bank hitelezése hamarosan teljesen le fog állni, és elképzelhetõ, hogy szükségük lesz tõkepótlásra" - jelentette ki. Azon kérdésünkre, hogy milyen mértékben súlyosbítja a helyzetet a végtörlesztés, azt válaszolta, ezt a lehetõséggel élõk pontos számának híján nem tudja megítélni, de "a magyar bankrendszer biztosan nincs most felkészülve arra, hogy rövid idõn belül nagy forinthiteligényt kielégítsen".

Vannak jelei annak, hogy az európai bizalmatlanság légköre már kialakulóban van. A New York Times nemrég azt írta, hogy július és augusztus között az európai bankok hitelfelvételi költségei megduplázódtak, 2009 tavasza óta nem látott szintre emelkedve. Az Európai Központi Bank (EKB) többször próbálta már ellensúlyozni a folyamatot, legutóbb szeptember 21-én jelentette be, hogy könnyít az alacsony kamaton történõ hitelkihelyezési feltételein, hogy segítse a bajban lévõ intézmények forráshoz jutását.

Paradox módon az EKB programja, pontosabban annak eredményei is hozzájárulnak a bizalomhiány erõsödéséhez. Az elemzõk figyelmét nem kerülte el, hogy múlt hét kedden több mint fél éve nem látott mennyiségû (201 milliárd eurónyi) egyhetes lejáratú hitelt igényeltek a bankok az EKB-tól. A New York Times beszámolója szerint ennél is rosszabb jelnek számít, hogy néhány pénzintézet dollárkölcsönt vett fel az EKB-tól, egyikük félmilliárd dollárt. Ez a lap szerint arra utal, hogy egy nagy európai bank nem kap a tengerentúlról hitelt, és talán vészesen közel van az összeomláshoz. (Kiléte nem tudható, a hitelfelvevõk adatait az EKB nem közli.)

Hasonlóan beszédes esemény volt a múlt hét elején, hogy a brit Financial Times informátorai szerint a Siemens félmilliárd eurónyi betétjét átvitte az egyik francia bankból az EKB-hoz. A német nagyvállalat lépését állítólag részben az intézmény pénzügyi helyzete miatti aggodalom is motiválta. A francia bankok, aggasztóan nagy görög kitettségük miatt, egyébként is a leggyakoribb szereplõi a szaporodó gondokról szóló híreszteléseknek.

A francia pénzügyi felügyelet elnöke, Jean-Pierre Jouyet ugyan épp a napokban nyilatkozta, hogy a szerinte feltõkésítésre szoruló 15-20 európai bank között nincsen francia, a részvénypiac történései mást mutatnak. A Société Générale és a BNP Paribas papírjainak ára az idén összesen 59, illetve 47 százalékkal zuhant, ami a nagy nyári tõzsdei esések mértékét is többszörösen felülmúlja. Eközben a Wall Street Journal amerikai üzleti lap szerint a Morgan Stanley amerikai nagybank 2010 vége óta folyamatosan csökkenti francia kitettségét.

Tény, hogy az Európai Bizottság által nyáron elvégzett bank stresszteszt, melynek eredményeit júliusban közölték, azt mutatta, hogy a francia bankok nincsenek a veszélyeztetettek - sem a teszten megbukott nyolc, sem az azon éppen csak átcsúszó tizenhat bank - között. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a 2010-es stresszteszt egyetlen ír bankot sem hozott ki gyengének, de a vizsgálat után pár hónappal Írország IMF-mentõcsomagért folyamodott, hogy a banki nehézségek okozta államháztartási gondjait kezelni tudja. Akkori sajtóértesülések szerint néhány bank nem fedett fel mindent magáról, nehogy rossz osztályzatot kapjon.


Vészjósló kép rajzolódik ki az IMF aktuális, szeptemberi Globális Pénzügyi Stabilitási Jelentésébõl is. A félévente megjelenõ kiadvány leszögezi, hogy az államok adósságválsága átgyûrûzõdõben van a bankszektorba, fokozva a hitelpiaci kockázatokat, ezért több intézménynek friss tõkére és adott esetben állami segítségre lehet szüksége. A szervezet azt írta, az eurózóna tagjai által kibocsátott 6 és félezer milliárd dollár értékû államkötvény csaknem fele számít kockázatosabbnak, mint kibocsátása idején.

Az IMF becslése szerint az európai adósságválságnak a banki eszközök értékére gyakorolt hatása eddig 200 milliárd euró körüli, a bankok tõzsdei értéke pedig 40 százalékkal csökkent 2010 januárja óta. Az IMF Világgazdasági Elõrejelzés nevû, szintén félévente megjelentetett kiadványának negatív szcenáriója azt mutatja, hogy a hitelpiac kiszáradása az amerikai GDP-növekedés ütemét 2,2 százalékponttal, az eurózónáét pedig 3,3 százalékponttal vetné vissza. Ez mindkét esetben bõven a gazdaság zsugorodását jelentené.